12.rész Majdnem megint elveszítettem

Már kicsit megnyugodtam.Nagyon bánt,hogy Jeremy ennyire haragszik rám.Nem akartam,hogy ez legyen,de nem őt szeretem.Ráadásul még azért elég kedvesen közöltem vele.De Nora-t annyira gyűlölöm,hogy az kimondhatatlan.Eldöntöttem,hogy csak azért is elmegyek és beszélek Jeremy-vel.Elraktam pár Pallas-t a zsebembe és elindultam.A határnál persze egyből megállítottak.
-Mit keresel itt te lány?
-Jeremy Swan-hoz megyek.
-Sajnálom,de nem fogad látogatókat.
-Nem érdekel!Akkor is beszélek vele,ha tetszik,ha nem!
-Ne hergelj fel!
-Miért mi lesz?
Előrántottam egy Pallas-t a zsebemből.Kicsit meghökkent,de ugyanúgy viselkedett.
-Én nyertem meg a legutolsó vadászatot.Nem vámpír és nem boszorkány.Én.Ha nem engedsz tovább,akkor erőszakkal kell átmennem.
-Rendben.Menj,de ne maradj sokáig.
-Ezt már szeretem.Bocs a gorombaságért.
Szinte futva mentem Jeremy házához.Mikor bekopogtam,persze Nora nyitott ajtót.
-Egy szót se.Akkor is beszélek Jeremy-vel.Ha nem engedsz be,akkor erőszakkal megyek be.
A kezembe volt a Pallas.Nora ettől megijedt és inkább beengedett.
-Jer!Hol vagy?Beszélnem kell veled.Átkutattam az egész házat,de nem találtam.Már elég jól ismerem,és tudom,hogy elbújt.Vesztére azt is,hogy hova.Bementem a nappaliba és felnéztem a plafonra.
-Gyere le,kérlek.Beszélni akarok veled.
-Hogy találtál meg?
-Már elég jól ismerlek.Kérlek,ne haragudj rám!Én nem akartam,hogy szomorú légy,de nem tudok olyan mellett boldog lenni,akit nem szeretek igazán.
-Egyáltalán nem fáj nekem.
-Ne hazudj.Will látta a gondolataidat.Tudom,hogy mennyire szeretsz.Hidd el,találsz majd nálam sokkal jobbat.
-Nem hinném.Te vagy az én egyetlen kincsem.
Magához húzott és megcsókolt.Elérzékenyültem,és így visszacsókoltam.Jólesett magam mellett tudnom.
-Miért nem szeretsz?
-Szeretlek,de Will-t jobban.
-Ha ő nem lenne,akkor az enyém lehetnél.
-Sajnálom,tényleg.
Sírva fakadtam.Jeremy letörölte a kezével a könnyeimet és mélyen a szemembe nézett.Nem bírtam már,gyorsan megcsókoltam,majd elfutottam.Magamra csaptam a szobám ajtaját és csak pityeregtem.Aztán eszembe jutott Will.Átmentem hozzá,de csak egy levelet találtam az asztalon.

,,Kedves Lis!Láttam mindent,ami Jeremy-nél történt.Igaza van.Ha én nem lennék,akkor ti együtt lehetnétek.Mivel ő jobb ember nálam,így ő jobban megérdemel téged.Sajnálom,de nem hinném,hogy mi látjuk még egymást.Remélem,boldoggá teszed őt és vigyázz magadra! Will

Lefagytam.Nem tudtam,hogy az egész jelenetet látta.
-Én nem akarom elveszíteni őt,de csak úgy lelépett,és azt sem tudom,hogy hol van.Beszélnem kell Brad-el,talán ő tudja.
Gyorsan a szálláshelyre mentem,hogy megkeressem.Nem hittem a szememnek.Will még ott volt,és éppen búcsúzkodott a többiektől.
-Nem mész sehova William Stevenson!Nem mehetsz el!Már egyszer elveszítettelek,és nem engedem,hogy újra megtörténjen!
-Te mit keresel itt?Nem Jeremy-nél kellene lenned?
-Nem.Már eljöttem.Csak azért voltam nála,hogy bocsánatot kérjek.Ja,és csak hogy tudd,nem én csókoltam meg!Vagyis akkor igen,mikor elbúcsúztam tőle.De először nem én!És megmondtam neki,hogy ő jobbat érdemel nálam.
Kimeredt szemekkel nézett rám.Kicsit megijedtem,mert a többiek is ugyanilyenek voltak.Nagyon félek,hogy most mi történik.

11.rész Keserűség és még több csalódás

Sajnos beszélnem kell Jeremy-vel.Muszáj megmondanom neki,hogy én még Will-t szeretem.Jobbat érdemel nálam.Kinéztem az ablakomon,és láttam,hogy az ajtó előtt vár engem.
-Szia Jer!
-Hé,szia!
Közelebb lépett és megcsókolt.Meg se tudtam szólalni.Aztán egy nagy levegő vétel után sikerült.
-Valamit el kell mondanom.
-Ne most!Inkább menjünk el egyet motorozni,utána elmondod.
Felültetett a motorjára és elindultunk.Végre láthattam a farkasok területét is.Szerintem a vámpíroknak szebb házaik vannak,de itt sem rosszak.Az egész délutánt együtt töltöttük,és nagyon jól éreztük magunkat.Már estefelé járt,amikor hazavitt.
-Most már elmondhatom,amit akarok?
-Majd inkább holnap.Most élvezni akarom a pillanatot.
Megint megcsókolt,majd elment.El akartam mondani,de nem hagyta.Nagyon mérges voltam rá.Este pont fürödtem,amikor zajt hallottam a szobámból.Magamra kaptam a törölközőt és kifutottam.Will állt az ágyam mellett.
-Ó,látom megzavartam a fürdést.
-Hát eléggé.Mégis hogy jöttél be?
-Az ablakon.
-Illetlen vagy!Jó,hogy nem már betörsz!
-Bocsánat.Csak látni akartalak.Gondolom,jól telt a napod.
-Tudod,igaz?Én el akartam neki mondani,de nem hagyta!
-Megértem.Nem haragszom érte,megnyugodhatsz.Szegénynek nehéz lesz.Láttam a gondolatait.
-Tényleg?
-Igen.Nagyon szeret téged és nem akar elveszíteni.
-Miért engem szemel ki magának mindenki?
-Mert olyan csábító vagy.És gyönyörű.
Elkezdte a nyakamat csókolgatni.Tudja,hogy ez a gyengém.
-Ne.Most kérlek,hadd fürödjek le.Majd holnap beszélünk.
-Oké.Azért még egy jó éjt puszit adok.
Kaptam a homlokomra egy puszit,aztán eltűnt.Én befejeztem a fürdést és lefeküdtem aludni.Reggel már az ajtóban várt Jeremy.
-Na jó reggelt!Jól aludtál?
-Szia!Köszi,igen.De el kell mondanom valamit.
-Ezt most hagyjuk,menjünk el a szálláshelyre.Elvileg buli van,és pár farkas is benézett.
Nem tudtam szóhoz jutni.Megfogta a kezem és húzott magával.Ahogy beértünk,Katherina már le is támadott.
-Azt hittem,Will-el jössz.Tényleg,azóta már megtörtént?
-Micsoda?Miről nem tudok Lis?
-Hát te ki vagy?Neki van ám barátja is.
-Én vagyok a barátja,Jeremy.Mi folyik itt?
-Ezt akarom már két napja elmondani Jer!Sosem hagyod,hogy szóhoz jussak.
-Akkor mondd.
-Nem akartam,hogy ilyen körülményke között kelljen,de legyen.Ne haragudj,de én még Will-t szeretem.Tegnapelőtt éjjel majdnem lefeküdtem vele.Kérlek,ne haragudj,de nem tudlak teljes szívből szeretni.Téged is szeretlek,de ha választanom kellene,akkor őt választanám.
-Megértem.Én most megyek.Sziasztok!
-Jer,várj!Ne menj el!
Szomorú voltam.Nem akarom őt végleg elveszíteni.
-Pár nap és elfelejti.Hidd el,nem fog gyűlölni.
-Jaj,Will!
Szorosan átöleltem.Nem akarok haragban lenni Jeremy-vel,de én Will-t szeretem.Remélem,hamar túlteszi magát ezen...
Már eltelt öt nap,és Jeremy sehol.Úgy tűnik,nagyon megérintette a dolog.Úgy döntöttem,hogy magam keresem meg.Elindultam a farkasok területére,ahol egyből összefutottam Nora-val.
-Te mit keresel itt?
-Jeremy-hez jöttem.
-Menj innen!Te tetted tönkre!Jobb neki,ha békén hagyod.
A könnyeimmel küszködve elfutottam.Hazamentem,és bedőltem az ágyamba.Egész nap csak sírtam és sírtam.Én nem akarom ezt,teljesen olyan,mint egy rémálom.Senkit se akartam látni,még Will-t se.Most jobb,ha magamba fordulok és sírok egy kicsit.

10.rész Átverés

-Nem teheted ezt velem!Már nem bírom visszafojtani!Szeretlek!
-Most meg ezzel jössz?Pár napja hozzám se akartál szólni!Hagyj!
-Kérlek!Beszéljük meg.
-Aj,már ígyis-úgyis lőttek a romantikus estémnek.Rendben.Nem baj Jer?
-Nem,nyugodtan menj.Majd holnap beszélünk!
Will-el elmentünk a házába.Nagyon dühös voltam rá,elrontotta az estémet.
-Nos mit akarsz?Ugorjak talán a nyakadba,hogy megint szeretsz?
-Nem kell.Csak tudatni akartam veled,hogy én még szeretlek.
-Komolyan ezért hívtál ide?Vagy erőszakkal be akarsz cipelni az ágyadba,hogy holnap kidobhass?
-Nem kell erőszakkal becipelnem,mert be fogsz jönni magadtól.
-Csak szeretnéd!Nem adom magam olyan könnyen.
Odalépett hozzám és megcsókolt.Mintha a lábaimból kiszállt volna az erő,elkezdtek remegni.
-Ne!Hagyj!Én már Jeremy-t szeretem,nem téged.
-Azt te csak szeretnéd.
-De undok vagy!
-Direkt csinálom.
-Vettem észre!
Megint megcsókolt.Már nem bírtam,ezért megpofoztam.
-Megérdemled!
-Nana,nem hinném.Most ki kell engesztelned.
-Jaj,ne játszd itt az áldozatot!
-Pedig olyan jó érzés!Most már tudom,milyen nektek.
-Húha!Akkor átjössz most emberbe?
-Jobban tetszik a vámpírlét.
Harmadszorra is megcsókolt.Megint meg akartam pofozni,de elkapta a kezem és megharapta.Egy kis vért szívott ki,éppen hogy csak megkóstolta.
-Áú!Hagyj!
Nem hagyott békén.Tovább csókolt,közben a pólómat kezdte felhúzni.Teljesen lefagytam,nem tudtam mit csinálni.Felültetett a nappaliban lévő asztalra,és ott folytatta a pólóm levételét.Elgyengültem a csókjaitól,egyszerűen nem tudtam leállni.Egy könnyű mozdulattal letéptem a pólóját és végigsimítottam a kezem a felsőtestén.Végre sikerült levennie a pólómat,utána pedig egy mozdulattal kicsatolta a melltartómat.Én közelebb húztam magamhoz,hogy kicsatolhassam az övét.Olyan szenvedélyes volt.Levette a nadrágom és elfektetett az asztalon.Ő lehúzta magának a nadrágját,majd szép lassan levette a bugyit rólam.A nyakába kapaszkodtam,majd felemelt.A kanapéra fektetett el,majd átéltem életem első szeretkezését.Vagyis,ezt csak én hittem így.Az egész éjjelt átaludtam,nagyon elfáradtam.Reggel,mikor felkeltem,már Will szobájában voltam.Az ágy mellett ott voltak a ruháim,amiket azonnal felvettem.Kimentem a konyhába,hogy csináljak reggelit,amikor a hátam mögött Will mesztelenül elkezdett mászkálni.
-Legalább alsógatyát vegyél fel,kérlek!
-Jól van na,nem tudtam,hogy fent vagy.
Együtt megreggeliztünk,majd hazamentem.Útközben rendesen megijesztettek.
-Már megint te vagy?
-Igen.Csak azt akartam mondani,hogy szeretlek.
-Én is téged.De most már hazamehetek?
-Persze.
Kuncogott egy sort,majd eltűnt.Otthon már nagyon vártak,egyikőjük se tudta,hogy hol vagyok.Délután úgy döntöttem,hogy elmegyek a szálláshelyre,és meglátogatom Kat-et.Mikor beléptem,mindenki mosolyogva fogadott,ami elég fura volt.
-Jól telt az estéd,Lis?
-Köszi jól Brad.Miért?
-Hallottunk a csodás estétekről.
-William Stevenson azonnal gyere ide vagy kitekerem a nyakad!
A többiek csak nevettek.Ő is nevetve jött oda hozzám.
-Te komolyan elmondtad mindenkinek?
-Igen.Miért?
-Ez magánügy!Nem tartozik másokra!
-Úgy sem volt semmi.Akkor meg mi a baj?
-Komolyan nem volt semmi?Te most szórakozol?
-Nem.Nem akartalak kihasználni.
-Kihasználni?William,te mindig kihasználsz!Most meg át is versz?Hát ez jó!
-Jól van na,ne kapd fel a vizet.
Csak kuncogott.Kicsit emlékeztetett Robert Pattinson nevetésére.Félig mérges voltam rá,amiért mégsem történt meg,de félig örültem.Végülis én megfogadtam,hogy az első alkalom majd a nászéjszakámon lesz.Egy ideig még izgatott a dolog,de utána már el is felejtettem.

9.rész Téves szerelem

Jeremy nagyon kedves srác.Megkértem Rosalie-t,hogy hadd járhasson át hozzám.Minden nap hoz valami vicces történetet,ami a falkájukban történik.Will-el azóta nem beszéltem,amióta előkerült.Nem is nagyon látom,szerintem ki se jöhet a házából.A mai nap is egy szokásos volt,így elmentem a vadászképzőbe.Már régen beszéltem Kat-el,így ma hozzá is átmentem.
-Na,mi újság csajszi?
-Á,semmi.Hallottad,hogy Will teljesen ki van bukva rád?Látni sem akar téged.
-Tudom.De nem is érdekel.Elegem van belőle!Egy önfejű kisgyerek!
-Meg se kérdezem,hogy min kaptatok össze...
-Ne is!Inkább hanyagoljuk a témát.
-Na,és mi van ezzel a farkasgyerekkel?
-Nincs semmi.Kedves,aranyos,figyelmes és törődik velem.
-Összejössz vele?
-Dehogyis!Vagyis nem tudom.Még csak most mentünk szét Will-el.
-Az kit érdekel?Drágám,ez a gyerek egy főnyeremény!Igaz nekem nem,de neked nagyon is.Próbáld meg vele.
-Nem tudom.Még eldöntöm.
-Aj,most mennem kell vadászni.Majd még beszélünk!
-Szia Kat!
Elindultam haza.Az ajtónk előtt ott ült Jer,és nagyon örült nekem.
-Szia Lis!Végre megjöttél!
-Szia!Csak nem hiányoztam?
-De,nagyon!Figyelj,valamit el kell mondanom.
-Nyugodtan.Figyelek.
-Tudod,mióta megismertelek....
-Folytasd.
-Nagyon bejössz nekem.Nem tudom tagadni.Lennél a barátnőm?
-Hú,hát ez meglepett.Én...
Odahajolt és megcsókolt.Nagyon jól esett a csókja.Csak ott álltunk az ajtóban,és csókolóztunk.Egyszer csak Alice kinyitotta az ajtót,és meglátott minket.
-Ó,bocsánat!Nem akartam zavarni.Csak folytassátok.
-Alice!Inkább menjünk el valahova Jer.
-Oké.Viszlát Alice!
Az egész utat végig nevettük.Tényleg jól éreztem magamat vele.Ő olyan más.Olyan,mint én.Tud rendes életet élni,és olyan vidám.Azt hiszem,megfogtam az Isten lábát...
Csak telnek a napok.Jeremy-vel jól megvagyunk,de Will-en látom a féltékenységet.A napokban én is féltékeny voltam egy kicsit,mivel egy új farkas van a láthatáron.Elvileg Jeremy legjobb barátja,Nora.Szép lány,és nagyon jól kijönnek ők is.Kiderült az is,hogy Rosalie és Edward egyezséget kötött a vérfarkasokkal.Megszűntek a határok,és mindenki átmehet a másik területére.Egy kicsit aggaszt ez is,mivel így nagyobb az esélye annak,hogy megtámadnak.Egyik délután kimentünk Jeremy-vel a tisztásra.
-Mit szólnál ahhoz,ha ma este kicsit romantikáznánk itt?
-Ez jó ötlet.Te mit eszel meg,emberlány?
-Mindent,amit egy ember.Gondolom,ti is azt eszitek,amit mi.
-Hát persze.Akkor beszerzek pár dolgot az estére.Jó délutánt!
_Eltűnt.Én visszamentem a házakhoz.Felültem az egyik fára,és onnan néztem a tájat.
-Látom,jól megvagytok.
-Te itt?Csoda,hogy szóba állsz velem.
-Már ki kellett egy kicsit mozdulnom.Hidd el,jobb lesz neked mellette.
-Ha te mondod.Most bocsáss meg,de készülődnöm kell az esti randinkra.
Láttam az idegességet a fején.Megérdemli,hogy megölje a méreg.Minek kellett otthagynia engem.Felvettem a legjobb ruhámat,de azért a szoknya alá elrejtettem egy Pallas-t is.Elindultam a tisztás felé,és csodák csodájára Jeremy sem késett.
-Ez gyönyörű!
-Reméltem,hogy tetszeni fog.Hölgyem!
-Köszönöm.Nem hittem,hogy egy farkas ilyen szépen meg tud teríteni.
-Hát,most már tudod.
Megvacsoráztak,és közben jó sokat nevettünk.
-Olyan szép a táj ilyenkor este.
-Igen,szebb,mint nappal.Mondjuk egy farkas mi mást mondhatna.
-Tényleg.Nem tudom,hogy mi lett úrrá rajtam,de kívánlak.
Közelebb mentem hozzá és megcsókoltam.Ő elkezdte lehúzni a ruhám pántját,de ekkor valaki közbezavart...

8.rész Egy új érzés

Már három napja,hogy Will eltűnt.Nem lehet messze,hiszen a területet nem hagyhatja el.Már nagyon megbántam,amit vele tettem.Semmiről sem tehet,én mégis megvádoltam őt.Úgy döntöttem,hogy megkeresem.Ha kell,napokig haza sem jövök,de meg kell találnom.Felvettem a vadászruhámat,hátha valaki megtámadna,és elindultam.Mindenkihez elmentem,hátha valakinél elrejtőzött.Sajnos senkinél sem találtam meg,így nekivágtam a rengetegnek......

Már másfél napja gyalogolok,de sehol sem találom.Kezdem azt hinni,hogy talán elhagyta a területet.Ez viszont csak rossz hír lenne,mivel ha elmegy innen,meg kell halnia.Este egy fa alatt aludtam.Éjjel valamilyen furcsa hangra keltem fel.Sírás féle volt,de egy másik hang bezavart.Nem voltam egyedül.Már biztos,hogy Will a közelemben volt,de valaki más figyelt minket.Elindultam északnak,és csakhamar belebotlottam Will-be.

-Hát itt vagy!Istenem,annyira sajnálom!Gyere ide!

Átöleltem.Ő ott gubbasztott a földön,és meg se mozdult.

-Te reszketsz,és sápadtabb vagy.Uram atyám,mi van veled?

Nem szólalt meg.Olyan volt,mintha egy másik világban lenne.Egyszer csak egy gondolat ötlött be.Levettem a pólóját,és átnéztem a felső testét.Semmit nem találtam,így levettem a nadrágját.

-Á!Ne!Miért,istenem,miért?

Zokogtam.Egy farkas megharapta a jobb lábát.Már talán csak egy napja lehet hátra Will-nek,ha nem segítünk rajta.Minden erőmet összeszedve felsegítettem a földről,és lassan elkezdtem vele hazafelé vánszorogni.Még mindig éreztem,hogy valaki figyel,de nem tudom,hogy ki.Már majdnem kiértünk az erdőből,amikor elénk ugrott valami.Hatalmas volt,nálunk magasabb,és négy lábon állt.Egy vérfarkas volt.Nagyon megijedtem,még sosem láttam ilyet.A sötétben csak a nagy,vicsorgó fogai látszottak.Felém közeledett,de mikor már előttem állt,belenéztem a csillogó szemeibe.Erre ő mintha megijedt volna,elkezdett hátrálni.Nem tudom,hogy mi történhetett.Egy vérfarkas megijedne egy embertől?Még pár másodpercig ott állt,aztán elfutott.Will-el végre kiértünk a tisztásra,de annyira elfáradtam,hogy meg kellett állnunk.

-Ne hagyj el,kérlek!Muszáj kitartanod.

Egész éjjel ott zokogtam felette.Már hajnalodott,mikor megint zajokat hallottam.Körülnéztem,és megint az a vérfarkas volt mellettünk.Odajött hozzám,és lefeküdt a földre.Segíteni akart nekem.Nagy nehezen felraktam a hátára Will-t,és elindultunk a házak felé.Hozzánk vittük el Willt,mivel csak Matt-ék tudnak segíteni rajta.Hangosan bedörömböltem az ajtón.Alice nyitotta ki,aki majdnem halálra rémült.

-Nyugalom!Ő csak segít.

Bekiabált Matt-nak,aki azonnal kifutott hozzánk.Bevittük Will-t,a vérfarkas is bejött.Mikor felkelt a nap,ő is visszaváltozott emberré.

-Ki vagy te,és mit keresel itt?

-Jeremy vagyok.Ez egy nagyon hosszú történet.Most inkább vele foglalkozzunk.

Nagyon visszahúzódó volt,nem akart beszélgetni velünk.Pár óra múlva Matt lejött az emeletről,és Will is vele volt.

-Hála istennek jól vagy!Mi történt?

-Erre én is kíváncsi volnék.

-Jeremy,meséld el,kérlek.

-Rendben.Este volt és én voltam őrségben.Egyszer csak sírást halottam meg a határunknál,és a szaga alapján tudtam,hogy vámpír.Át akart jönni a földünkre,de én nem hagyhattam.Mikor nekiugrottam,elkezdtünk verekedni.Nem tudtam magam féken tartani,és megharaptam.Nem szándékosan volt,de be akart hatolni a területünkre.

-Hát persze.Miattam meg akarta magát öletni.

-Te miről beszélsz Elisabeth?

-Will-el összevesztünk,ő pedig csak úgy eltűnt.Ha nem indulok a keresésére,akkor már lehet,hogy halott lenne.Ugye megbocsátasz Will?

-Igen.Tudom,hogy nem volt szándékos.Én tehettem róla.Igazad volt.Csak játszottam veled.De tényleg jobb lenne,ha köztünk csak barátság lenne.

Nem tudtam megszólalni.Sírva kirohantam a házból.Jeremy utánam jött,nem értette,hogy mi a bajom.

-Miért sírsz?

-Te ezt nem értheted.Túl hosszú ahhoz,hogy elmeséljem.

-Én ráérek.

-Hát jó,legyen.

Elmeséltem neki az egész történetet.Nem tudom miért,de megnyugtatott a jelenléte.Felkeltette az érdeklődésemet.Vajon mi lehet ilyen érdekes Jeremy-ben?

7.rész Csalódás

Már annyira közel voltam hozzá,hogy láttam.

-Will!Kérlek várj meg!Beszélni akarok veled!

-Nem kell beszélnünk semmiről.

-De igen is sok mindenről kell!Áljj meg William Stevenson,vagy megbánod!

Erre a mondatra megállt.Hátrafordult és rám nézett.

-Ugyan miért bánnám meg?Semmit sem tennél.

-Te azt csak hiszed.Ha nem lehetek a tiéd,akkor senkié se leszek.Talán leugrok egy szikláról,vagy még jobb,ha megöletem magam egy vámpírral..

-Sohasem tennéd meg!Nem mered.

-De igen is megtenném.

-Én nem engedném.

-Hiszen neked nem jelentek semmit.Úgysem szeretsz.

-De szeretlek!Tessék,kimondom.Szeretlek!Nem engedem,hogy bármi is történjen vele.Abba belehalnék!

Eleredt az eső.Ez furcsa,mivel itt ritkán esik az eső.Egymásra néztünk,majd hirtelen eltűnt.Nem tudtam,hogy mit gondoljak,szomorú és boldog voltam egyszerre.Már elindultam,hogy hazamegyek,amikor valaki hirtelen előttem termett.Rám nézett a csillogó szemeivel,majd megcsókolt.Ő volt az,megismertem.Elmondhatatlanul boldog voltam.Amióta megláttam,csak ezt a pillanatot vártam.Hallotta a gondolataimat,így elmosolyodott.

-Én is ezt vártam,mióta megláttalak.

Én újra megcsókoltam.Az eső csak esett,de minket nem zavart.Szorosan átöleltem,és a fülébe suttogtam.
-Sohasem akarlak elengedni.Örökké magam mellett szeretnélek tudni.
Ő csak mosolygott.Már elég késő volt,így hazakísért.Matt és Alice már biztosan aggódtak értem.Az ajtóban elköszöntem tőle,és még egy jó éjt puszit is adtam neki.
-Hát te hol voltál Lis?Már halálra aggódtuk magunkat!
-Bocsánat,csak volt egy elintézetlen ügyem.Már megyek is és fekszem le.
-Rendben,de többet ilyen ne legyen.
-Oké Matt.Jó éjt!
Bevonultam a szobámba,gyorsan letusoltam és lefeküdtem aludni.Éjjel Will-el álmodtam.Még most sem fogtam fel igazán,hogy megcsókolt.Reggel nehézkesen keltem fel,nagyon fáradt voltam.Ám egy hang azonnal magamhoz térített,és gyorsan leszaladtam a földszintre.
-Will!
Odarohantam és megcsókoltam.Matt és Alice értetlenül néztek rám.
-Szóval ez volt az az elintézetlen ügy,igaz?
-Igen.Nem véletlen rohantam el csak úgy itthonról.
-Hát mindenesetre én örülök nektek!
-Köszi Alice!
Will is velünk reggelizett,utána pedig együtt elmentünk a vadászképzőbe.Kicsit megedzettem,hogy legközelebb már legyen esélye legyőzni engem a vadászaton.Amikor végeztünk az edzéssel,elmentünk egy kicsit kikapcsolódni a szálláshelyre.Mindenki furcsán nézett ránk,főleg Brad.
-Hát ti hogy-hogy így együtt?
-Hát,csak úgy.Miért,talán baj lenne Brad?
-Nem,dehogy is!
-Akkor jó.
Will nem is foglalkozott velük.Felmentünk az emeletre,és megnéztünk egy filmet.Utána úgy döntöttünk,hogy kimegyünk az erdőbe.Inkább ott szórakozunk,itt eléggé feszült miattunk mindenki.
-Na most nézzük meg,hogy te eltudsz kapni-e engem,a nagy vadászt?
-Majd meglátjuk,milyen gyors a kisasszony!
Ahogy csak tudtam,futottam.Azt hittem,hogy már lehagytam,de egyszer csak előttem termett.
-Haha,most megvagy!
-Ne!Á,segítség!
Felkapott és megcsókolt.Mintha csak egy álomvilágban élnék.Ám ez is hamar elmúlhat.Délután hazamentem és lefeküdtem aludni.Amikor felkeltem,már majdnem este 8 volt.Úgy döntöttem,hogy ma Will-nél alszok.Összeszedtem pár cuccot,majd elindultam hozzá.Becsöngettem,de nem nyitott senki sem ajtót.Már majdnem kiütöttem az ajtót a helyéről,amikor kinyitotta az ajtót.
-Hát te mit csinálsz itt?
-Ha nem zavar,akkor itt aludnék.
-Hát persze,hogy nem!Gyere be.
A nappaliban lepakoltam a a cuccaimat,és egyből letámadtam a konyhát.Szerencsére Will is tart magánál nutellát.
-Még jó,hogy a vámpírok is szeretik!
Felmentünk az emeletre,ahol Will szobája volt.Becsukta mögöttem az ajtót,én pedig megcsókoltam.Nem tudtunk egymásnak ellenállni.Már a pólóját kezdtem felhúzni,amikor ellökte magát tőlem.
-Nem szabad!Ez veszélyes,én nem tehetem!Jobb lesz,ha ennek most véget vetünk.Én nem lehetek veled.
-Will!Ne mondd ezt!
-Kérlek,menj el!A cuccodért majd visszajössz holnap.
-Ne,kérlek,hadd maradjak.
Elküldött.Azt mondta,nem lehetünk együtt.Ha nem lehetek az övé,akkor senkié sem.Csak bolyongtam az éjszakában, és azon gondolkoztam,hogyan ölhetem meg magam.Ahogy a sötétben sétálgattam,egyszer csak összefutottam Anne-val.
-Szia Anne!Hát te mit keresel itt?
Nem válaszolt.Láttam,hogy kibújnak a vámpírfogai.Nem féltem,ha meg kell halnom,akkor meg fogok.Hagytam,hogy elkapjon.Már mellettem állt,és éppen meg akart harapni,amikor valaki mellettünk termett.
-Ne!Ereszd el,vagy kitépem a szíved!
Ismerős volt a hang.Anne nem hallgatott rá.Az ismeretlen személy egy pillanat alatt ott termett,és végzett Anne-val.
-Ne!Én meg akarok halni!Nem hiányoznék senkinek!
-Ilyet sose mondj!Nekem nagyon is hiányoznál.
Hát persze,hogy ő volt.Megint megmentette az életem,feleslegesen.
-Gyűlöllek!Csak játszadozol velem,semmi másról nincs itt szó!Tűnj el az életemből!Utállak!
Hirtelen köddé vált.A messziségből hallottam,hogy valaki sír,aztán hatalmas csönd.Mit tettem?

6.rész Szerelmi csata

A farkasok addig nem akarták elhagyni a földünket,amíg meg nem tudták,hogy ki lépte át a határukat.Alice és Matt az egész területet bejárták,minket pedig Rosalie visszaküldött az emberek világába,hogy megkeressük.Mi sajnos semmit sem találtunk,de Matt-ék rátaláltak a látogatóra.
-Hát te ki vagy?
-Anne vagyok.Az emberek világából jöttem.Már majdnem egy hete,hogy megtámadtak,és azóta csak az emberek vérére szomjazok.
-Új vámpír.Így már minden érthető.Kérünk titeket,hogy bocsássatok meg neki.Valószínűleg Jason változtatta át szegényt,és még nem tudja a szabályokat.
-Most az egyszer eltekintünk az ügytől Edward,de többször ne forduljon elő.Tanítsatok meg neki mindent,és ügyeljetek arra,hogy ne hagyja el a határotokat vámpír.
-Rendben.
Visszavonultak a területükre.Rosalie és Edward magukkal vitték Anne-t,hogy mindent megmagyarázzanak neki.Én elköszöntem Will-től és hazamentem.Másnap reggel korán keltem,hogy én legyek az első a vadászképzőben.Már majdnem befejeztem az edzést,amikor Kat beszaladt hozzám,és csak ordibált.
-Anne eltűnt!Megszökött!Még nem mehetett messzire,de segítened kell!
-Rendben,siessünk!Át kell fésülnünk az egész területet.
Szaladtunk,mint a szélvész.Az első gondolatom az volt,hogy az erdőben bújt el.A sejtésem be is vált,mert a nagy fánál megtaláltuk.
-Gyere Anne,vissza kell mennünk.
-Nem!Én nem akarok itt élni!Vissza akarom kapni a régi életemet!
-Tudom,hogy mit érzel.Én ember vagyok,és mióta megtámadtak,itt kell élnem.De ne aggódj,sok barátod lesz,és hamarosan megszokod ezt a helyet.Kérlek,gyere vissza.
-Hát jó,menjünk.Velem maradnál délelőtt?
-Persze!Ha akarod,elviszlek magammal a vadászképzőbe.
-Az jó lenne.
Már az első napon megtanítottam neki csomó dolgot.Nagyon örült neki,hogy van pár barátja,aki törődik vele.Az előző életében nagyon magányos volt,és most végre foglalkoznak vele.Délután átugrottam Will-hez,hogy meglessem,hogy van.Ám furcsa módon Brad nyitott ajtót.
-Szia!Will hol van?
-Szia Lis!Kiment vadászni egy kicsit,meg azt mondta,hogy gondolkoznia kell.Egy kis friss levegőre vágyik.A tisztáson szerintem megtalálod.
-Ó,köszi!Akkor megyek is.Szia!
Kifutottam a tisztásra,és ott feküdt a fűben.Az eget nézte,a naptól pedig szinte ragyogott a bőre.Csöndesen lefeküdtem mellé,és én is az eget néztem.
-Miért jöttél ki?
-Brad mondta,hogy itt vagy.
-Ki kellett jönnöm kicsit gondolkozni.
-Min kell gondolkoznod?
-A tegnapi napon.
Megdöbbentem.Nem tudom,mi lehetett olyan különös a tegnapi napban.Aztán egyszer csak beugrott pár dolog.Lehet,hogy a csókomon gondolkozik?Ki kell derítenem pár dolgot.Elköszöntem tőle és hazarohantam.
-Matt!Alice!Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Egy vámpír miért esik össze egy ember csókjától és ha megölelem,miért viselkedik furcsán?
-Azért,mert szerelmes.Egy vámpírt csak az az ember csókja tudja megbénítani,akit szívből szeret.
Ezen kívül egy vámpír ha bele szeret valakibe,addig nem szeret mást,amíg meg nem hal az,akit szeret.
-Uram istenem!
-Mi a baj?
Kirohantam.Matt utánam kiabált,de nem foglalkoztam vele.A tisztás felé futottam,remélve,hogy még Will ott van.Még mindig ott feküdt,ahol pár órája.
-Will!Will!
-Igen?Mi a baj?
-Tudom,hogy min gondolkozol.Tudom,hogy miért bénított meg a csókom.Mindent tudok.
-Igen?
-Elmondta Matt.Miért nem mondtad meg?
-Nem akartam.Azt szeretném,ha boldog emberi életet élhetnél egy ember mellett.Azt,hogy lehessenek gyerekeid,és hogy öregen halhass meg egy emberrel az oldaladon.
-Azt akarod mondani,hogy te Steven-el akarsz együtt látni?Te nem vagy normális!Én nem akarok Steven-el élni!Én téged szeretlek!
Hatalmas csönd lett.Will csak engem nézett,engem pedig már az ájulás kerülgetett.Egyszer csak odalépett hozzám,a fejét a fejemhez dugta és adott egy puszit a homlokomra.Én szomorúan néztem rá,azt hittem,egy csókot fog adni.
-A te életed akkor is egy ember mellett kell leélned.Nem akarok egy örökké valóságon át szenvedni az irántad érzett szerelmem miatt.Nem akarok fájdalmat okozni neked.
-Engem nem érdekel,ha fájdalmas lenne a szerelmünk.Akár meg is halnék érted!
Nem mondott semmit.Egy puszit adott az arcomra,majd eltűnt.Én sírva összerogytam,és csak a földet bámultam.Nem tudom,hogy ez után mi lesz,de én nem akarom elveszíteni.A háza felé rohantam,úgy döntöttem,hogy megkeresem.Ha kell,egész éjjel kutatni fogok utána,de nem hagyom,hogy ellökjön magától.