6.rész Szerelmi csata

A farkasok addig nem akarták elhagyni a földünket,amíg meg nem tudták,hogy ki lépte át a határukat.Alice és Matt az egész területet bejárták,minket pedig Rosalie visszaküldött az emberek világába,hogy megkeressük.Mi sajnos semmit sem találtunk,de Matt-ék rátaláltak a látogatóra.
-Hát te ki vagy?
-Anne vagyok.Az emberek világából jöttem.Már majdnem egy hete,hogy megtámadtak,és azóta csak az emberek vérére szomjazok.
-Új vámpír.Így már minden érthető.Kérünk titeket,hogy bocsássatok meg neki.Valószínűleg Jason változtatta át szegényt,és még nem tudja a szabályokat.
-Most az egyszer eltekintünk az ügytől Edward,de többször ne forduljon elő.Tanítsatok meg neki mindent,és ügyeljetek arra,hogy ne hagyja el a határotokat vámpír.
-Rendben.
Visszavonultak a területükre.Rosalie és Edward magukkal vitték Anne-t,hogy mindent megmagyarázzanak neki.Én elköszöntem Will-től és hazamentem.Másnap reggel korán keltem,hogy én legyek az első a vadászképzőben.Már majdnem befejeztem az edzést,amikor Kat beszaladt hozzám,és csak ordibált.
-Anne eltűnt!Megszökött!Még nem mehetett messzire,de segítened kell!
-Rendben,siessünk!Át kell fésülnünk az egész területet.
Szaladtunk,mint a szélvész.Az első gondolatom az volt,hogy az erdőben bújt el.A sejtésem be is vált,mert a nagy fánál megtaláltuk.
-Gyere Anne,vissza kell mennünk.
-Nem!Én nem akarok itt élni!Vissza akarom kapni a régi életemet!
-Tudom,hogy mit érzel.Én ember vagyok,és mióta megtámadtak,itt kell élnem.De ne aggódj,sok barátod lesz,és hamarosan megszokod ezt a helyet.Kérlek,gyere vissza.
-Hát jó,menjünk.Velem maradnál délelőtt?
-Persze!Ha akarod,elviszlek magammal a vadászképzőbe.
-Az jó lenne.
Már az első napon megtanítottam neki csomó dolgot.Nagyon örült neki,hogy van pár barátja,aki törődik vele.Az előző életében nagyon magányos volt,és most végre foglalkoznak vele.Délután átugrottam Will-hez,hogy meglessem,hogy van.Ám furcsa módon Brad nyitott ajtót.
-Szia!Will hol van?
-Szia Lis!Kiment vadászni egy kicsit,meg azt mondta,hogy gondolkoznia kell.Egy kis friss levegőre vágyik.A tisztáson szerintem megtalálod.
-Ó,köszi!Akkor megyek is.Szia!
Kifutottam a tisztásra,és ott feküdt a fűben.Az eget nézte,a naptól pedig szinte ragyogott a bőre.Csöndesen lefeküdtem mellé,és én is az eget néztem.
-Miért jöttél ki?
-Brad mondta,hogy itt vagy.
-Ki kellett jönnöm kicsit gondolkozni.
-Min kell gondolkoznod?
-A tegnapi napon.
Megdöbbentem.Nem tudom,mi lehetett olyan különös a tegnapi napban.Aztán egyszer csak beugrott pár dolog.Lehet,hogy a csókomon gondolkozik?Ki kell derítenem pár dolgot.Elköszöntem tőle és hazarohantam.
-Matt!Alice!Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Egy vámpír miért esik össze egy ember csókjától és ha megölelem,miért viselkedik furcsán?
-Azért,mert szerelmes.Egy vámpírt csak az az ember csókja tudja megbénítani,akit szívből szeret.
Ezen kívül egy vámpír ha bele szeret valakibe,addig nem szeret mást,amíg meg nem hal az,akit szeret.
-Uram istenem!
-Mi a baj?
Kirohantam.Matt utánam kiabált,de nem foglalkoztam vele.A tisztás felé futottam,remélve,hogy még Will ott van.Még mindig ott feküdt,ahol pár órája.
-Will!Will!
-Igen?Mi a baj?
-Tudom,hogy min gondolkozol.Tudom,hogy miért bénított meg a csókom.Mindent tudok.
-Igen?
-Elmondta Matt.Miért nem mondtad meg?
-Nem akartam.Azt szeretném,ha boldog emberi életet élhetnél egy ember mellett.Azt,hogy lehessenek gyerekeid,és hogy öregen halhass meg egy emberrel az oldaladon.
-Azt akarod mondani,hogy te Steven-el akarsz együtt látni?Te nem vagy normális!Én nem akarok Steven-el élni!Én téged szeretlek!
Hatalmas csönd lett.Will csak engem nézett,engem pedig már az ájulás kerülgetett.Egyszer csak odalépett hozzám,a fejét a fejemhez dugta és adott egy puszit a homlokomra.Én szomorúan néztem rá,azt hittem,egy csókot fog adni.
-A te életed akkor is egy ember mellett kell leélned.Nem akarok egy örökké valóságon át szenvedni az irántad érzett szerelmem miatt.Nem akarok fájdalmat okozni neked.
-Engem nem érdekel,ha fájdalmas lenne a szerelmünk.Akár meg is halnék érted!
Nem mondott semmit.Egy puszit adott az arcomra,majd eltűnt.Én sírva összerogytam,és csak a földet bámultam.Nem tudom,hogy ez után mi lesz,de én nem akarom elveszíteni.A háza felé rohantam,úgy döntöttem,hogy megkeresem.Ha kell,egész éjjel kutatni fogok utána,de nem hagyom,hogy ellökjön magától.