2.rész Ismerkedés

-Ne,kérem hagyja!Á!
-Most pedig te jössz!Ahogy nézem,finom falat vagy.
-Segítség!
Hirtelen felébredtem.Will ott ült mellettem,és mikor felriadtam,szorosan átkarolt.
-Jól vagy?
-Igen.Köszönöm.Hol vagyok?
-A szüleimnél.Mostantól itt fogsz lakni.
-Miért?Mi történt?
-Ezt inkább majd reggeli közben beszéljük meg.
-Nagyon hálás vagyok!
Mikor hozzá bújtam,feszültté vált.Egyszer csak ellökött magától,és láttam,hogy a szemei megváltoztak.
-Mi történik?
-Semmi.Menjünk le az étkezőbe.
Felsegített az ágyból és lementünk a földszintre.Lent Matt és Alice már a reggelit csinálta nekem.
-Jó reggelt Elizabeth!Csináltunk neked egy kis rántottát.Reméljük,hogy ízleni fog.
-Köszönöm!De mi történt velem?Miért kell itt laknom?
-Matt,kezd el te.
-Tegnap megtámadott téged és a barátodat egy vámpír.Jason volt a neve,és sajnos megszegte a vámpírok ősi törvényét.Will már előre megérezte,hogy baj fog történni azon a helyen,de sajnos későn érkezett.A barátodat már nem tudta megmenteni,de téged igen.Mivel nem engedhetjük,hogy a vámpírok létezése kitudódjon,így nálunk kell maradnod.Mostantól én leszek a nevelőapád,Alice pedig a nevelőanyád.
-Rendben.Ígérem,hogy szófogadó leszek,és mindent megteszek,amit csak kértek.
-Már csak Rosalie-tól és Edward-tól kell tartanunk.
-Ők kik?
-A vámpírok vezetői.Ők a legidősebb vámpírok közöttünk,és ha megtudják,hogy egy ember van köztünk,akkor botrány lesz.
-Akkor majd én elmegyek hozzájuk és megmondom.
-Ez nem jó ötlet!Öngyilkosság!
-Igaza van a lánynak Alice.Ha ő maga mondja meg,és leteszi az esküt,akkor békében élhet.
-Rendben.Bízom benned Will.De muszáj,hogy elkísérd.
-Állok szolgálatotokra.Gyere Lis,menjünk.
Felkapott a hátára,és elvitt a vezetők házához.Nagyon féltem tőlük,a lábaim remegtek és szinte megszólalni sem tudtam.
-Ki vagy te?
-Jó napot!Én Elizabeth Moore vagyok.Az emberek közül jöttem.
-Ember?Will,hogy engedhetted be?
-Tud rólunk.Tegnap én mentettem meg Jason-től.
-Á,így már érthető.Ő a tegnapi áldozat.És miért jöttél ide?
-Engedélyt kérnék arra,hogy a vámpírok között élhessek.Mivel az emberek nem tudhatják meg,hogy léteznek vámpírok,így itt kell maradnom.
-Ebben igazad van.Rosalie,te beleegyezel?
-Igen,beleegyezem.És te Edward?
-Nos,alapos megfontolások után úgy döntöttem,hogy igen.Maradhatsz.
-Köszönöm!Ígérem,nem lesz rám panaszuk!
-Úgy is legyen!
Ahogy kiértünk a teremből,én elkezdtem rohangálni,Will pedig csak engem nézett.Odafutottam hozzá,és szorosan átöleltem.
-Köszönöm!Nélküled már nem élnék!
Ő meg se mukkant.Csöndben magához húzott,és csak ott álltunk.Lassan elindultunk haza,de közben bementünk egy boltba,hogy ruhákat vehessünk nekem.Otthon nagy örömmel fogadott Matt és Alice.
-Lett egy kislányunk Matt!
-Igen.Már rég vágytam rá!
Félig boldog voltam,félig pedig szomorú.Soha többet nem láthatom az igazi szüleimet,és a barátaimat sem.De legalább lett egy új szerető családom,akik nem is akárkik.
-És ti mik vagytok?Ti is vámpírok vagytok?
-Alice és én nem.Mi félvérek vagyunk.Félig ember,félig vámpír.Will és a barátai csak a vámpírok.Persze nem mindenki.Bonnie,Cristina boszorkányok,Steven pedig ember,mint te.
-És farkasok nincsenek?
-Vannak,csak nem vagyunk jóban velük.Szinte mondhatnánk,hogy ősi ellenségeink.
-Á,így már értem.Tehát őket kerülnöm kellene.
-Igen.Csak arra kell ügyelned,hogy a területünk határát ne lépd át.
-Rendben.És itt van suli,vagy ilyesmi?
-Nem.Mi sohasem tanulunk.Csak vadászképző iskola van,ezen kívül pedig van egy hatalmas edzőtermünk,és egy romvár,ahol a különleges képességeiket fejleszthetik a vámpírok.
-Értem.Mindenkinek van különleges képessége?
-Igen,de ez csak később jön ki,amikor valami létfontosságú dologról van szó.Például ha az életük forog kockán.
-Húha,ennyi elég is nekem mára.A vadászképzőbe járhatnak emberek is?
-Persze!
-Akkor azt hiszem,azt kipróbálom.
Felvettem az egyik edzős ruhámat,majd Will elkísért a vámpírok székhelyére.Ott szoktak egymással találkozni és szórakozni.Az egyikőjükkel már össze is barátkoztam.
-Szia!Én Katherina vagyok.És te?
-Én Elizabeth vagyok.
-De miért ilyen gyors a szívverésed?
-Mert ember vagyok.
Erre mindenki felfigyelt.Gondolom,nincsenek hozzászokva ahhoz,hogy ember van a közelükben.Az egyikőjük lassan felém közeledett.
-Én Steven vagyok.Üdvözölünk itt,a vámpíroknál.
-Ó,biztos te vagy az ember fiú.
-Igen.Az egyedüli.
Láttam,hogy a szeme felcsillan.Gondolom,még sohasem beszélgetett emberrel.Mikor megölelt,Will egy pillanatra közelebb lépett,mintha aggódna.Nagyon furcsa volt,nem is értettem a dolgot.Katherina megmutatta az összes helyet a területen,és megmutatta a határokat is,amiket soha,semmilyen körülmények között nem léphetek át.Egész jó volt ez a nap,de folyton az jár a fejemben,hogy vajon miért lehetett olyan feszült Will a szálláshelyen.