Kicsit izgultam a vadászat miatt.Még sohasem voltam ilyenen,és nem tudom,hogy a többiek mennyire erősek.Korán keltem,hogy mindent előkészíthessek.Lezuhanyoztam,felvettem a vadászruhámat és minden fegyveremet megtöltöttem.Az ebédlőben már izgatottan forgott Matt és Alice,nagyon féltenek a többiektől.
-Vigyázz magadra,nehogy bajod essen!
-Nem fog.Azt hiszem,mindenre felkészültem.Ti is jöttök?
-Mi ezt most kihagyjuk.A mai napon csak a fiatalok fognak vadászni.
-Ó,értem.
Gyorsan megreggeliztem és már indultam is.Az ajtó előtt nagy meglepetésemre már Will várt.
-Mehetünk?
-Persze.
Út közben felhívta a figyelmemet pár fontos dologra.
-És mondd,mi a lényege ennek a vadászatnak?
-Egy ideig csak állatokra vadászunk,majd egymásra.
-Micsoda?
-Igen.Egymást üldözzük,szinte harcolunk egymással.A lényeg az,hogy a területünkön van egy hatalmas fa az erdő közepén.Először az állatokon gyakorolhatjuk a vadászatot,és a vérükből erőt meríthetünk.Utána viszont megkezdődik a nagy hajsza.
-És az milyen?
-Mindenki harcol mindenkivel.Az,aki elsőnek ér el a nagy fához úgy,hogy mindenkivel harcolt már,az a nyertes.Le kell győznöd a többi vámpírt.Neked nehezebb lesz a dolgod,mivel nincsenek különleges képességeid.
-Akkor én mit csinálhatok?
-A Pallast használhatod.Ezen kívül pedig az eszedet és a kezedet.
-Mást nem?
-Nem.Esetleg bűbájokat,amiket az emberek is használni tudnak.De nem karózhatsz meg egy vámpírt sem.
-Hát jó.Na de mi van,ha nem a szívét szúrom le a karóval,hanem csak a lábát?Vagy ha fatöltényt használok.
-Ez még engedett.De inkább csak a töltény.
-Oké.Azt hiszem,már mindent tudok.
Hamar odaértünk a szálláshelyhez.Onnan mindenki átvonult az erdő széléhez,és ott kezdődött meg a verseny.Érdekes módon Steven-t nem láttam.Pedig ha én harcolhatok,akkor ő is.A versenyt Edward indította el,és már kíváncsian várta a végeredményt.Senkit sem láttam,amíg egy őzre vadásztam.Mikor sikerült megölnöm,elindultam a nagy fa felé.Egyből belebotlottam Brad-be.
-Na gyere szivi,lássuk mit tudsz.
Azonnal előkaptam a pisztolyom és meglőttem a lábát.
-Á,ez fáj!
-Velem nem érdemes packázni!
Még egyet belelőttem a másik lábába is,majd tovább futottam.Utána Adam-el találkoztam,őt egy Pallas-al dobtam meg.Hamar elintéztem őket,de még sokan vannak,akikkel meg kell küzdenem.Az egyik fánál észrevettem Kat-et,de nem volt szívem bántani.Ő egyből felém közeledett,így muszáj volt valamit tennem.Előkaptam a pisztolyom,de nem fájt neki a golyó.Nem tehettem mást,megdobtam egy Pallas-al.Ettől már kifeküdt,és mozdulni sem tudott.Már csak a két boszorkány van,és Will.Azt hittem,Will lesz a következő,de ehelyett Cristina került elém.Mivel ő rá a golyó nem hat,ezért vagy egy Pallas-t kell használnom,vagy pedig egy bűbájt.Azonnal előrántottam egyet a bénító szerből,és hála istennek használt is.Viszont a testvérénél már nem.Bonnie-tól egy kicsit meg is ijedtem.Ő elmondott egy varázsigét,amitől szörnyű fájdalmat éreztem a lábaimban.Összerogytam,de a fájdalom csak felkeltette bennem a vadat.Matt mondott nekem egy igét,ami elvileg varázs képtelenné teszi egy időre a boszorkányokat.Tényleg hatásos is volt.Utána meglőttem mind két lábát a pisztolyommal,így őt is elintéztem.Egyedül Will maradt hátra.Felmásztam az egyik fára,és a lépteit próbáltam hallgatni.A sok jajgatás és sóhajtozás mellett végre sikerült kiszűrnöm a lépteit.Már nem messze járt a nagy fától,így sietnem kellett.Nagy nehezen utolértem.
-Már vártalak.Csak te vagy hátra,és győzök.
-Azt csak szeretnéd!Itt az ideje,hogy egy ember győzzön!
Meglőttem egy helyen,de mintha semmi sem történt volna,arrébb ugrott.Odasuhant hozzám,és megpróbált megharapni.Ekkor a fejéhez vágtam egy Pallas-t,amitől a földre zuhant.
-Én megmondtam!
Már a fa felé tartottam,amikor visszafordultam.Ő nagy nehezen feltápászkodott,és felém tartott.Alig hittem a szememnek.Hiszen ettől le kellett volna bénulnia.
-Akkor is én fogok nyerni!
Hirtelen támadt egy ötletem.Nem tudom,hogy jött,de a szívemre hallgattam.Odamentem hozzá,és megcsókoltam.Ettől elkezdett remegni a lába,majd a földre esett.Hihetetlen volt látni,ahogy egy csók teljesen megbénította.A fához kezdtem el sétálni,felmásztam a tetejére és levettem a kendőt az egyik ágról.Edward a távolból már látta,hogy én vagyok,és nagyon csodálkozott.Mikor kiértem az erdőből,már mindenki ott várt.Hatalmas megtiszteltetés volt,hogy én nyertem,és már várom a jutalmamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése