7.rész Csalódás

Már annyira közel voltam hozzá,hogy láttam.

-Will!Kérlek várj meg!Beszélni akarok veled!

-Nem kell beszélnünk semmiről.

-De igen is sok mindenről kell!Áljj meg William Stevenson,vagy megbánod!

Erre a mondatra megállt.Hátrafordult és rám nézett.

-Ugyan miért bánnám meg?Semmit sem tennél.

-Te azt csak hiszed.Ha nem lehetek a tiéd,akkor senkié se leszek.Talán leugrok egy szikláról,vagy még jobb,ha megöletem magam egy vámpírral..

-Sohasem tennéd meg!Nem mered.

-De igen is megtenném.

-Én nem engedném.

-Hiszen neked nem jelentek semmit.Úgysem szeretsz.

-De szeretlek!Tessék,kimondom.Szeretlek!Nem engedem,hogy bármi is történjen vele.Abba belehalnék!

Eleredt az eső.Ez furcsa,mivel itt ritkán esik az eső.Egymásra néztünk,majd hirtelen eltűnt.Nem tudtam,hogy mit gondoljak,szomorú és boldog voltam egyszerre.Már elindultam,hogy hazamegyek,amikor valaki hirtelen előttem termett.Rám nézett a csillogó szemeivel,majd megcsókolt.Ő volt az,megismertem.Elmondhatatlanul boldog voltam.Amióta megláttam,csak ezt a pillanatot vártam.Hallotta a gondolataimat,így elmosolyodott.

-Én is ezt vártam,mióta megláttalak.

Én újra megcsókoltam.Az eső csak esett,de minket nem zavart.Szorosan átöleltem,és a fülébe suttogtam.
-Sohasem akarlak elengedni.Örökké magam mellett szeretnélek tudni.
Ő csak mosolygott.Már elég késő volt,így hazakísért.Matt és Alice már biztosan aggódtak értem.Az ajtóban elköszöntem tőle,és még egy jó éjt puszit is adtam neki.
-Hát te hol voltál Lis?Már halálra aggódtuk magunkat!
-Bocsánat,csak volt egy elintézetlen ügyem.Már megyek is és fekszem le.
-Rendben,de többet ilyen ne legyen.
-Oké Matt.Jó éjt!
Bevonultam a szobámba,gyorsan letusoltam és lefeküdtem aludni.Éjjel Will-el álmodtam.Még most sem fogtam fel igazán,hogy megcsókolt.Reggel nehézkesen keltem fel,nagyon fáradt voltam.Ám egy hang azonnal magamhoz térített,és gyorsan leszaladtam a földszintre.
-Will!
Odarohantam és megcsókoltam.Matt és Alice értetlenül néztek rám.
-Szóval ez volt az az elintézetlen ügy,igaz?
-Igen.Nem véletlen rohantam el csak úgy itthonról.
-Hát mindenesetre én örülök nektek!
-Köszi Alice!
Will is velünk reggelizett,utána pedig együtt elmentünk a vadászképzőbe.Kicsit megedzettem,hogy legközelebb már legyen esélye legyőzni engem a vadászaton.Amikor végeztünk az edzéssel,elmentünk egy kicsit kikapcsolódni a szálláshelyre.Mindenki furcsán nézett ránk,főleg Brad.
-Hát ti hogy-hogy így együtt?
-Hát,csak úgy.Miért,talán baj lenne Brad?
-Nem,dehogy is!
-Akkor jó.
Will nem is foglalkozott velük.Felmentünk az emeletre,és megnéztünk egy filmet.Utána úgy döntöttünk,hogy kimegyünk az erdőbe.Inkább ott szórakozunk,itt eléggé feszült miattunk mindenki.
-Na most nézzük meg,hogy te eltudsz kapni-e engem,a nagy vadászt?
-Majd meglátjuk,milyen gyors a kisasszony!
Ahogy csak tudtam,futottam.Azt hittem,hogy már lehagytam,de egyszer csak előttem termett.
-Haha,most megvagy!
-Ne!Á,segítség!
Felkapott és megcsókolt.Mintha csak egy álomvilágban élnék.Ám ez is hamar elmúlhat.Délután hazamentem és lefeküdtem aludni.Amikor felkeltem,már majdnem este 8 volt.Úgy döntöttem,hogy ma Will-nél alszok.Összeszedtem pár cuccot,majd elindultam hozzá.Becsöngettem,de nem nyitott senki sem ajtót.Már majdnem kiütöttem az ajtót a helyéről,amikor kinyitotta az ajtót.
-Hát te mit csinálsz itt?
-Ha nem zavar,akkor itt aludnék.
-Hát persze,hogy nem!Gyere be.
A nappaliban lepakoltam a a cuccaimat,és egyből letámadtam a konyhát.Szerencsére Will is tart magánál nutellát.
-Még jó,hogy a vámpírok is szeretik!
Felmentünk az emeletre,ahol Will szobája volt.Becsukta mögöttem az ajtót,én pedig megcsókoltam.Nem tudtunk egymásnak ellenállni.Már a pólóját kezdtem felhúzni,amikor ellökte magát tőlem.
-Nem szabad!Ez veszélyes,én nem tehetem!Jobb lesz,ha ennek most véget vetünk.Én nem lehetek veled.
-Will!Ne mondd ezt!
-Kérlek,menj el!A cuccodért majd visszajössz holnap.
-Ne,kérlek,hadd maradjak.
Elküldött.Azt mondta,nem lehetünk együtt.Ha nem lehetek az övé,akkor senkié sem.Csak bolyongtam az éjszakában, és azon gondolkoztam,hogyan ölhetem meg magam.Ahogy a sötétben sétálgattam,egyszer csak összefutottam Anne-val.
-Szia Anne!Hát te mit keresel itt?
Nem válaszolt.Láttam,hogy kibújnak a vámpírfogai.Nem féltem,ha meg kell halnom,akkor meg fogok.Hagytam,hogy elkapjon.Már mellettem állt,és éppen meg akart harapni,amikor valaki mellettünk termett.
-Ne!Ereszd el,vagy kitépem a szíved!
Ismerős volt a hang.Anne nem hallgatott rá.Az ismeretlen személy egy pillanat alatt ott termett,és végzett Anne-val.
-Ne!Én meg akarok halni!Nem hiányoznék senkinek!
-Ilyet sose mondj!Nekem nagyon is hiányoznál.
Hát persze,hogy ő volt.Megint megmentette az életem,feleslegesen.
-Gyűlöllek!Csak játszadozol velem,semmi másról nincs itt szó!Tűnj el az életemből!Utállak!
Hirtelen köddé vált.A messziségből hallottam,hogy valaki sír,aztán hatalmas csönd.Mit tettem?

6.rész Szerelmi csata

A farkasok addig nem akarták elhagyni a földünket,amíg meg nem tudták,hogy ki lépte át a határukat.Alice és Matt az egész területet bejárták,minket pedig Rosalie visszaküldött az emberek világába,hogy megkeressük.Mi sajnos semmit sem találtunk,de Matt-ék rátaláltak a látogatóra.
-Hát te ki vagy?
-Anne vagyok.Az emberek világából jöttem.Már majdnem egy hete,hogy megtámadtak,és azóta csak az emberek vérére szomjazok.
-Új vámpír.Így már minden érthető.Kérünk titeket,hogy bocsássatok meg neki.Valószínűleg Jason változtatta át szegényt,és még nem tudja a szabályokat.
-Most az egyszer eltekintünk az ügytől Edward,de többször ne forduljon elő.Tanítsatok meg neki mindent,és ügyeljetek arra,hogy ne hagyja el a határotokat vámpír.
-Rendben.
Visszavonultak a területükre.Rosalie és Edward magukkal vitték Anne-t,hogy mindent megmagyarázzanak neki.Én elköszöntem Will-től és hazamentem.Másnap reggel korán keltem,hogy én legyek az első a vadászképzőben.Már majdnem befejeztem az edzést,amikor Kat beszaladt hozzám,és csak ordibált.
-Anne eltűnt!Megszökött!Még nem mehetett messzire,de segítened kell!
-Rendben,siessünk!Át kell fésülnünk az egész területet.
Szaladtunk,mint a szélvész.Az első gondolatom az volt,hogy az erdőben bújt el.A sejtésem be is vált,mert a nagy fánál megtaláltuk.
-Gyere Anne,vissza kell mennünk.
-Nem!Én nem akarok itt élni!Vissza akarom kapni a régi életemet!
-Tudom,hogy mit érzel.Én ember vagyok,és mióta megtámadtak,itt kell élnem.De ne aggódj,sok barátod lesz,és hamarosan megszokod ezt a helyet.Kérlek,gyere vissza.
-Hát jó,menjünk.Velem maradnál délelőtt?
-Persze!Ha akarod,elviszlek magammal a vadászképzőbe.
-Az jó lenne.
Már az első napon megtanítottam neki csomó dolgot.Nagyon örült neki,hogy van pár barátja,aki törődik vele.Az előző életében nagyon magányos volt,és most végre foglalkoznak vele.Délután átugrottam Will-hez,hogy meglessem,hogy van.Ám furcsa módon Brad nyitott ajtót.
-Szia!Will hol van?
-Szia Lis!Kiment vadászni egy kicsit,meg azt mondta,hogy gondolkoznia kell.Egy kis friss levegőre vágyik.A tisztáson szerintem megtalálod.
-Ó,köszi!Akkor megyek is.Szia!
Kifutottam a tisztásra,és ott feküdt a fűben.Az eget nézte,a naptól pedig szinte ragyogott a bőre.Csöndesen lefeküdtem mellé,és én is az eget néztem.
-Miért jöttél ki?
-Brad mondta,hogy itt vagy.
-Ki kellett jönnöm kicsit gondolkozni.
-Min kell gondolkoznod?
-A tegnapi napon.
Megdöbbentem.Nem tudom,mi lehetett olyan különös a tegnapi napban.Aztán egyszer csak beugrott pár dolog.Lehet,hogy a csókomon gondolkozik?Ki kell derítenem pár dolgot.Elköszöntem tőle és hazarohantam.
-Matt!Alice!Kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Egy vámpír miért esik össze egy ember csókjától és ha megölelem,miért viselkedik furcsán?
-Azért,mert szerelmes.Egy vámpírt csak az az ember csókja tudja megbénítani,akit szívből szeret.
Ezen kívül egy vámpír ha bele szeret valakibe,addig nem szeret mást,amíg meg nem hal az,akit szeret.
-Uram istenem!
-Mi a baj?
Kirohantam.Matt utánam kiabált,de nem foglalkoztam vele.A tisztás felé futottam,remélve,hogy még Will ott van.Még mindig ott feküdt,ahol pár órája.
-Will!Will!
-Igen?Mi a baj?
-Tudom,hogy min gondolkozol.Tudom,hogy miért bénított meg a csókom.Mindent tudok.
-Igen?
-Elmondta Matt.Miért nem mondtad meg?
-Nem akartam.Azt szeretném,ha boldog emberi életet élhetnél egy ember mellett.Azt,hogy lehessenek gyerekeid,és hogy öregen halhass meg egy emberrel az oldaladon.
-Azt akarod mondani,hogy te Steven-el akarsz együtt látni?Te nem vagy normális!Én nem akarok Steven-el élni!Én téged szeretlek!
Hatalmas csönd lett.Will csak engem nézett,engem pedig már az ájulás kerülgetett.Egyszer csak odalépett hozzám,a fejét a fejemhez dugta és adott egy puszit a homlokomra.Én szomorúan néztem rá,azt hittem,egy csókot fog adni.
-A te életed akkor is egy ember mellett kell leélned.Nem akarok egy örökké valóságon át szenvedni az irántad érzett szerelmem miatt.Nem akarok fájdalmat okozni neked.
-Engem nem érdekel,ha fájdalmas lenne a szerelmünk.Akár meg is halnék érted!
Nem mondott semmit.Egy puszit adott az arcomra,majd eltűnt.Én sírva összerogytam,és csak a földet bámultam.Nem tudom,hogy ez után mi lesz,de én nem akarom elveszíteni.A háza felé rohantam,úgy döntöttem,hogy megkeresem.Ha kell,egész éjjel kutatni fogok utána,de nem hagyom,hogy ellökjön magától.

5.rész Új látogató

-Gratulálunk,Lis!Még sohasem nyerte meg ezt a versenyt ember!
-Köszönöm Edward!Megtiszteltetés számomra,hogy én nyertem.
-Hé Lis!Mi volt ez a csók?
-Ez jutott az eszembe,és be is vált.
-Miről beszéltek?
-Hát Edward,mikor a végén Will-el küzdöttem,az jutott az eszembe,hogy ha megcsókolom,azzal legyőzhetem.Nem tudom,hogy jött az ötlet,de bevált.Szinte megbénult tőle.
-Igen?Ez különös.Mindenesetre megkapod a jutalmadat is.
-Mi a jutalmam?
-Egy doboz Pallas,egy doboz fatöltény és karó.Ezen kívül egy napot eltölthetsz az emberek világában.
-Komolyan?
-Igen.Most az egyszer elmehetsz hozzájuk.De csak kísérettel.A legutóbbi verseny győztese is megszegte a szabályt.
-Jason.Tudom.És ki lesz a kísérőm?
-Akit te választasz.De azt tudnod kell,hogy ez neki is egy jutalom.Most pedig gyere,megkapod a felszerelést.
-Rendben.
Nagyon örültem,hogy én nyertem.Még a boszorkányokat is legyőztem.Edward oda adta a fegyvereket,és még Rosalie is gratulált nekem.
-Jó vámpír lenne belőled.
-Ha az lennék.
Ezen elgondolkoztam.Talán jobb lenne,ha vámpír lennék.Will-nél is több esélyem lenne,és nem kéne egyikőjüktől sem félnem.Este folyton ő járt az eszemben.Persze azt is el kellett döntenem,hogy ki jöhessen velem az emberek közé.Katherina és Will között kellett döntenem,mert mind a kettőjüket el akartam vinni.Will-el talán eltölthetnék egy romantikus napot,Katherina-val pedig kirabolhatnám a ruhás boltokat.
Végül úgy döntöttem,hogy Rosalie-hoz fordulok ezzel.
-Nem akarlak zavarni titeket,de lenne egy kérésem.Hadd vigyem magammal Katherina-t és William-at is.
-Miért szeretnéd mindkettőjüket?
-Mert nem tudok választani köztük.Mind a ketten a legjobb barátaim.
-Sajnálom Elizabeth,de nem szeghetünk szabályt.Döntést kell hoznod.
Nem tehettem mást.Azt kell vinnem,akinek az életemet köszönhetem.El is mentem hozzá,hogy közöljem a jó hírt.Még sose jártam Will házában.Kívülről nagyon szép,de belülről még nem láttam.
-Szia Will!Bemehetek?
-Szia!Gyere nyugodtan.
-Csak azt akarom mondani,hogy téged viszlek magammal.
-Hú,hát ez szuper.Akkor gyors elrakok pár dolgot,és felőlem mehetünk.
-Oké.
Mintha egy mesebeli palotában jártam volna.Nagyon szép volt és jó nagy.
-Na,én kész is vagyok.Mehetünk.
-Ja,jó,rendben.
Matt-ék elkísértek minket a határig.Elköszöntünk tőlük és már indultunk is.Olyan jó érzés volt újra az ismerős utcákon járni.Elvittem Will-t egy fagyizóba,és megmutattam neki a kedvenc helyeimet.Sajnos a szüleimet nem látogathattam meg,mert nem tudhatják,hogy élek.Egy barátommal sem találkozhatok,mert akár ők is beszélhetnek velük.Elmentünk a moziba megnézni egy jó filmet,utána pedig bejártuk a ruhás boltokat.
-Milyen jól áll neked az a kalap!
-Rajtad jobban áll az a felső.
Csak nevettünk.Csodálatos volt ez az egy nap.Délután elsétáltunk a parkba is beszélgetni.Egyszer csak elértünk arra a részre,ahol Jason megölte Mike-ot.Minden emlékem előjött.Alig bírtam visszatartani a könnyeimet,amikor Will magához ölelt.
-Ez már csak a múlt.Ne szomorkodj miatta.
-Minden megváltozott miatta.Az egész életem fenekestül felfordult.
-Tudom,hogy nehéz.Nekem se volt könnyű,miután vámpírrá változtam.
-Hogyan történt?
-Egy házibuli után.A haverjaimmal hazafelé tartottunk,amikor valami megtámadott minket.A többieket megölte,kivéve engem és Brad-et.Minket szándékosan hagyott életben.Valószínüleg Jason apja tette velünk,ezért éreztem meg azt,hogy Jason bántani akar valakit.Szinte minden gondolatukat láttam.
-Szóval ezért Brad a legjobb barátod?
-Igen.Ő már az emberi életemben is a legjobb barátom volt.
-Sajnálom,hogy ilyeneket kellett átélned.
-Bárcsak visszamehetnék az időben,akkor mindent máshogy csinálnék.
-Jó lenne.
Megpusziltam az arcát.Éreztem,hogy kicsit melegebb,mint amilyen szokott lenni.Nem tudom,hogy egy vámpírt hogy önthet el melegség,elég fura volt.Lassan elindultunk haza,és sötétedésre otthon is voltunk.Nagyon boldog vagyok,hogy egy ilyen szép napot tölthettem el vele.Már éppen lefekvéshez készülődtem,amikor megszólalt a vészjelző.Matt elkezdett lent kiabálni.
-Farkasok!Behatoltak a területünkre.Alice hozd a vadászruhám!
Én is azonnal elkezdtem felöltözni és a fegyvereimet is magamhoz vettem.A mai vadászatot én nyertem,így szükség lehet rám.Kirohantunk a szálláshelyhez,ahol már mindenki készenlétben állt.
-Akkor most tudassuk velük,hogy ez a mi területünk.Irány vámpírok!
Will odajött hozzám és megfogta a kezem.Félelem nélkül futottunk a többiek előtt.Nem sokára belebotlottunk egy falka farkasba.
-Ti mit kerestek itt?
Rosalie fel volt háborodva.Mindenki harcra készen állt.
-Egy vámpír pár napja betette a lábát a földünkre.Ezt nem engedhetjük meg!
-Biztosan Jason volt az.Megnyugodhattok,már elintéztük.Will saját kezüleg végzett vele.
-Nem!Ez egy lány vámpír volt!
-De hiszen köztünk csak Katherina és Rosalie nők.Alice félvér,Elizabeth pedig ember.
Mindenki döbbedten állt.Közülünk senki sem lehetett,de akkor ki volt az?

4.rész Verseny

Kicsit izgultam a vadászat miatt.Még sohasem voltam ilyenen,és nem tudom,hogy a többiek mennyire erősek.Korán keltem,hogy mindent előkészíthessek.Lezuhanyoztam,felvettem a vadászruhámat és minden fegyveremet megtöltöttem.Az ebédlőben már izgatottan forgott Matt és Alice,nagyon féltenek a többiektől.
-Vigyázz magadra,nehogy bajod essen!
-Nem fog.Azt hiszem,mindenre felkészültem.Ti is jöttök?
-Mi ezt most kihagyjuk.A mai napon csak a fiatalok fognak vadászni.
-Ó,értem.
Gyorsan megreggeliztem és már indultam is.Az ajtó előtt nagy meglepetésemre már Will várt.
-Mehetünk?
-Persze.
Út közben felhívta a figyelmemet pár fontos dologra.
-És mondd,mi a lényege ennek a vadászatnak?
-Egy ideig csak állatokra vadászunk,majd egymásra.
-Micsoda?
-Igen.Egymást üldözzük,szinte harcolunk egymással.A lényeg az,hogy a területünkön van egy hatalmas fa az erdő közepén.Először az állatokon gyakorolhatjuk a vadászatot,és a vérükből erőt meríthetünk.Utána viszont  megkezdődik a nagy hajsza.
-És az milyen?
-Mindenki harcol mindenkivel.Az,aki elsőnek ér el a nagy fához úgy,hogy mindenkivel harcolt már,az a nyertes.Le kell győznöd a többi vámpírt.Neked nehezebb lesz a dolgod,mivel nincsenek különleges képességeid.
-Akkor én mit csinálhatok?
-A Pallast használhatod.Ezen kívül pedig az eszedet és a kezedet.
-Mást nem?
-Nem.Esetleg bűbájokat,amiket az emberek is használni tudnak.De nem karózhatsz meg egy vámpírt sem.
-Hát jó.Na de mi van,ha nem a szívét szúrom le a karóval,hanem csak a lábát?Vagy ha fatöltényt használok.
-Ez még engedett.De inkább csak a töltény.
-Oké.Azt hiszem,már mindent tudok.
Hamar odaértünk a szálláshelyhez.Onnan mindenki átvonult az erdő széléhez,és ott kezdődött meg a verseny.Érdekes módon Steven-t nem láttam.Pedig ha én harcolhatok,akkor ő is.A versenyt Edward indította el,és már kíváncsian várta a végeredményt.Senkit sem láttam,amíg egy őzre vadásztam.Mikor sikerült megölnöm,elindultam a nagy fa felé.Egyből belebotlottam Brad-be.
-Na gyere szivi,lássuk mit tudsz.
Azonnal előkaptam a pisztolyom és meglőttem a lábát.
-Á,ez fáj!
-Velem nem érdemes packázni!
Még egyet belelőttem a másik lábába is,majd tovább futottam.Utána Adam-el találkoztam,őt egy Pallas-al dobtam meg.Hamar elintéztem őket,de még sokan vannak,akikkel meg kell küzdenem.Az egyik fánál észrevettem Kat-et,de nem volt szívem bántani.Ő egyből felém közeledett,így muszáj volt valamit tennem.Előkaptam a pisztolyom,de nem fájt neki a golyó.Nem tehettem mást,megdobtam egy Pallas-al.Ettől már kifeküdt,és mozdulni sem tudott.Már csak a két boszorkány van,és Will.Azt hittem,Will lesz a következő,de ehelyett Cristina került elém.Mivel ő rá a golyó nem hat,ezért vagy egy Pallas-t kell használnom,vagy pedig egy bűbájt.Azonnal előrántottam egyet a bénító szerből,és hála istennek használt is.Viszont a testvérénél már nem.Bonnie-tól egy kicsit meg is ijedtem.Ő elmondott egy varázsigét,amitől szörnyű fájdalmat éreztem a lábaimban.Összerogytam,de a fájdalom csak felkeltette bennem a vadat.Matt mondott nekem egy igét,ami elvileg varázs képtelenné teszi egy időre a boszorkányokat.Tényleg hatásos is volt.Utána meglőttem mind két lábát a pisztolyommal,így őt is elintéztem.Egyedül Will maradt hátra.Felmásztam az egyik fára,és a lépteit próbáltam hallgatni.A sok jajgatás és sóhajtozás mellett végre sikerült kiszűrnöm a lépteit.Már nem messze járt a nagy fától,így sietnem kellett.Nagy nehezen utolértem.
-Már vártalak.Csak te vagy hátra,és győzök.
-Azt csak szeretnéd!Itt az ideje,hogy egy ember győzzön!
Meglőttem egy helyen,de mintha semmi sem történt volna,arrébb ugrott.Odasuhant hozzám,és megpróbált megharapni.Ekkor a fejéhez vágtam egy Pallas-t,amitől a földre zuhant.
-Én megmondtam!
Már a fa felé tartottam,amikor visszafordultam.Ő nagy nehezen feltápászkodott,és felém tartott.Alig hittem a szememnek.Hiszen ettől le kellett volna bénulnia.
-Akkor is én fogok nyerni!
Hirtelen támadt egy ötletem.Nem tudom,hogy jött,de a szívemre hallgattam.Odamentem hozzá,és megcsókoltam.Ettől elkezdett remegni a lába,majd a földre esett.Hihetetlen volt látni,ahogy egy csók teljesen megbénította.A fához kezdtem el sétálni,felmásztam a tetejére és levettem a kendőt az egyik ágról.Edward a távolból már látta,hogy én vagyok,és nagyon csodálkozott.Mikor kiértem az erdőből,már mindenki ott várt.Hatalmas megtiszteltetés volt,hogy én nyertem,és már várom a jutalmamat.

3.rész Vadászat

-Kérem,ne bántson!Semmi rosszat nem tettem!Ne!
Minden éjjel rémálmok gyötörnek.Az álmaimban Will, olyan,mintha egy tündöklő angyal lenne,akit az égből küldtek segítségül.Nem értem,hogy miért látom ilyennek,de valami oka biztosan van.Mattel és Alice-el egész jól kijövök.Matt minden nap elvisz a vadászképzőbe,és megtanít pár dolgot.Ma például azt tanulom meg,hogy hogyan öljek meg egy vámpírt és egy vérfarkast.Elég nehéznek tűnik a dolog,de folyton azzal biztatnak,hogy egyszerű.
-Az első szabály az,hogy mindig legyen nálad karó és gyufa.Ha feléd közeledik,és támadni készül,akkor a karót pontosan a szívébe kell szúrni,majd egy 180 fokos fordulattal elforgatni.Utána,ha már kifeküdt,és úgy látod,hogy meghalt,akkor a gyufával gyújtsd meg a testét.
-Rendben.Kipróbálhatom a bábun?
-Persze.Gyerünk!....Jó,ügyes vagy.Most ugyanezt csináld meg a vérfarkasnál is,csak ott egy ezüst és fa ötvözetű tölténnyel kell lelőnöd.Ha ez megvan,akkor csak meggyújtod a testét.De ha mégsem hal meg a tölténytől,akkor le kell vágni a fejüket.
-Értem.Megpróbálom.
Napról napra egyre ügyesebb vagyok.Matt adott nekem egy fegyvert,aminek Pallas a neve.Ha ezzel megdobok egy vérfarkast vagy egy vámpírt,ez pár percre megbénítja őket.Ez idő alatt vagy elmenekülhetek,vagy megölhetem őket.Egyik éppen a szálláshely felé tartottam,de úgy elfáradtam,hogy inkább felültem egy fára.Gyönyörű volt a kilátás onnan,amíg valaki halálra nem rémisztett.
-Uram isten!William Stevenson,ha még egyszer ezt csinálod,akkor kinyírlak!
-Képes lennél megölni azt,aki megmentett?
-Nem.Hogy gondolhatsz ilyet te buta?
Mind a ketten nevettünk.Olyan aranyos volt,amikor nevet.Nem tudom,miért,de valamilyen furcsa érzés fogott el.Will mélyen a szemembe nézett,majd egy pillanat múlva már egy másik fán voltunk.Nem tudom hogy csinálta,de én is tudtam repülni.Egyik fáról a másikra ugráltunk,amíg el nem kezdtem üldözni.
-Ha elkapsz,akkor adok egy puszit!
-Ha elkaplak,akkor meghalsz!
-Juj,de félek!
Elkezdtem szélsebesen utána eredni.Igen gyors volt,de a vadászképzőben sok mindent megtanultam.Mikor már elég közel voltam hozzá,megdobtam egy Pallasal,ami teljesen megbénította.
-Na most megvagy!
-És most mit fogsz csinálni velem?
-Ezt.
Megcsókoltam.Tudtam,hogy ha elmegy a Pallas hatása,akkor elfelejtik azt,ami a hatása alatt történt.Hosszasan csókolóztunk,majd elugrottam tőle,mert lejárt az idő.Ő felkelt és megfogta a kezem.
-Ez ügyes volt.A Pallas mindig beválik.
Megpuszilta az arcom.Én azon nyomban elpirultam,amit észre is vett.
-De még milyen jó,hogy a hatása alatt történő dolgokra nem emlékeztek.
Értetlenül nézett rám,azt se tudta,hogy miről beszélek.Az egész délutánt vele töltöttem,és folyton csak az a lopott csók járt az eszemben.Szegény még csak tudni sem tud róla,és nem is fog.
-Hát,itt volnánk.Köszönöm,hogy haza kísértél.
-Nincs mit.Holnap jössz a vadászképzőbe?
-Igen.Miért?
-Mert kimegyünk vadászni.Megmutathatnád,hogy mit tudsz.
-Oké.Így már biztos,hogy megyek.
-Oké.Hát akkor,szia!
-Jó éjt Will!
-Neked is!
Nehezen búcsúztunk el egymástól.Gyorsan megvacsoráztam,és úgy tettem,mintha lefeküdnék aludni.Alice egyszer benézett,hogy alszok-e,én pedig úgy tettem.Mikor már minden elcsöndesedett,felvettem a vadászruhámat,a fegyvereimet is elraktam magammal és kimásztam az ablakon.Gyorsan futottam,nehogy valaki meglásson.A szálláshely felé futottam,hogy kihívjam Willt.Vigyáznom kellett,nehogy bárki is meglásson,mert abból baj lesz.Odalopakodtam az ablakához,és elkezdtem kicsi kavicsokkal dobálni.
-Will,gyere ki!
-Mi az?Mi van?
-Gyere már ki!
-Oké.
Felvette a ruháját és kiugrott az ablakon.
-Kérlek,gyere el velem vadászni!Felakarok készülni a holnapi napra.
-Rendben,de vigyáznunk kell.
-Erre én is rájöttem.
Mind a ketten rohantunk az erdő felé.Nagyon sokat fejlődtem,szinte már olyan gyors voltam,mint Will.
-Itt figyelj oda,kicsit ingoványos a talaj.
-Oké.Megjegyzem.
Hirtelen egy ismerős szagra kaptam fel a fejem.
-Ez nyúl!Érzem.
-Így van.Siess,mielőtt elszalad!
Gyorsan odalopakodtam,és elkaptam.Egész jól sikerült az este,az egész területet felderítettük.Willnek hála,felkészültem a holnapi napra.

2.rész Ismerkedés

-Ne,kérem hagyja!Á!
-Most pedig te jössz!Ahogy nézem,finom falat vagy.
-Segítség!
Hirtelen felébredtem.Will ott ült mellettem,és mikor felriadtam,szorosan átkarolt.
-Jól vagy?
-Igen.Köszönöm.Hol vagyok?
-A szüleimnél.Mostantól itt fogsz lakni.
-Miért?Mi történt?
-Ezt inkább majd reggeli közben beszéljük meg.
-Nagyon hálás vagyok!
Mikor hozzá bújtam,feszültté vált.Egyszer csak ellökött magától,és láttam,hogy a szemei megváltoztak.
-Mi történik?
-Semmi.Menjünk le az étkezőbe.
Felsegített az ágyból és lementünk a földszintre.Lent Matt és Alice már a reggelit csinálta nekem.
-Jó reggelt Elizabeth!Csináltunk neked egy kis rántottát.Reméljük,hogy ízleni fog.
-Köszönöm!De mi történt velem?Miért kell itt laknom?
-Matt,kezd el te.
-Tegnap megtámadott téged és a barátodat egy vámpír.Jason volt a neve,és sajnos megszegte a vámpírok ősi törvényét.Will már előre megérezte,hogy baj fog történni azon a helyen,de sajnos későn érkezett.A barátodat már nem tudta megmenteni,de téged igen.Mivel nem engedhetjük,hogy a vámpírok létezése kitudódjon,így nálunk kell maradnod.Mostantól én leszek a nevelőapád,Alice pedig a nevelőanyád.
-Rendben.Ígérem,hogy szófogadó leszek,és mindent megteszek,amit csak kértek.
-Már csak Rosalie-tól és Edward-tól kell tartanunk.
-Ők kik?
-A vámpírok vezetői.Ők a legidősebb vámpírok közöttünk,és ha megtudják,hogy egy ember van köztünk,akkor botrány lesz.
-Akkor majd én elmegyek hozzájuk és megmondom.
-Ez nem jó ötlet!Öngyilkosság!
-Igaza van a lánynak Alice.Ha ő maga mondja meg,és leteszi az esküt,akkor békében élhet.
-Rendben.Bízom benned Will.De muszáj,hogy elkísérd.
-Állok szolgálatotokra.Gyere Lis,menjünk.
Felkapott a hátára,és elvitt a vezetők házához.Nagyon féltem tőlük,a lábaim remegtek és szinte megszólalni sem tudtam.
-Ki vagy te?
-Jó napot!Én Elizabeth Moore vagyok.Az emberek közül jöttem.
-Ember?Will,hogy engedhetted be?
-Tud rólunk.Tegnap én mentettem meg Jason-től.
-Á,így már érthető.Ő a tegnapi áldozat.És miért jöttél ide?
-Engedélyt kérnék arra,hogy a vámpírok között élhessek.Mivel az emberek nem tudhatják meg,hogy léteznek vámpírok,így itt kell maradnom.
-Ebben igazad van.Rosalie,te beleegyezel?
-Igen,beleegyezem.És te Edward?
-Nos,alapos megfontolások után úgy döntöttem,hogy igen.Maradhatsz.
-Köszönöm!Ígérem,nem lesz rám panaszuk!
-Úgy is legyen!
Ahogy kiértünk a teremből,én elkezdtem rohangálni,Will pedig csak engem nézett.Odafutottam hozzá,és szorosan átöleltem.
-Köszönöm!Nélküled már nem élnék!
Ő meg se mukkant.Csöndben magához húzott,és csak ott álltunk.Lassan elindultunk haza,de közben bementünk egy boltba,hogy ruhákat vehessünk nekem.Otthon nagy örömmel fogadott Matt és Alice.
-Lett egy kislányunk Matt!
-Igen.Már rég vágytam rá!
Félig boldog voltam,félig pedig szomorú.Soha többet nem láthatom az igazi szüleimet,és a barátaimat sem.De legalább lett egy új szerető családom,akik nem is akárkik.
-És ti mik vagytok?Ti is vámpírok vagytok?
-Alice és én nem.Mi félvérek vagyunk.Félig ember,félig vámpír.Will és a barátai csak a vámpírok.Persze nem mindenki.Bonnie,Cristina boszorkányok,Steven pedig ember,mint te.
-És farkasok nincsenek?
-Vannak,csak nem vagyunk jóban velük.Szinte mondhatnánk,hogy ősi ellenségeink.
-Á,így már értem.Tehát őket kerülnöm kellene.
-Igen.Csak arra kell ügyelned,hogy a területünk határát ne lépd át.
-Rendben.És itt van suli,vagy ilyesmi?
-Nem.Mi sohasem tanulunk.Csak vadászképző iskola van,ezen kívül pedig van egy hatalmas edzőtermünk,és egy romvár,ahol a különleges képességeiket fejleszthetik a vámpírok.
-Értem.Mindenkinek van különleges képessége?
-Igen,de ez csak később jön ki,amikor valami létfontosságú dologról van szó.Például ha az életük forog kockán.
-Húha,ennyi elég is nekem mára.A vadászképzőbe járhatnak emberek is?
-Persze!
-Akkor azt hiszem,azt kipróbálom.
Felvettem az egyik edzős ruhámat,majd Will elkísért a vámpírok székhelyére.Ott szoktak egymással találkozni és szórakozni.Az egyikőjükkel már össze is barátkoztam.
-Szia!Én Katherina vagyok.És te?
-Én Elizabeth vagyok.
-De miért ilyen gyors a szívverésed?
-Mert ember vagyok.
Erre mindenki felfigyelt.Gondolom,nincsenek hozzászokva ahhoz,hogy ember van a közelükben.Az egyikőjük lassan felém közeledett.
-Én Steven vagyok.Üdvözölünk itt,a vámpíroknál.
-Ó,biztos te vagy az ember fiú.
-Igen.Az egyedüli.
Láttam,hogy a szeme felcsillan.Gondolom,még sohasem beszélgetett emberrel.Mikor megölelt,Will egy pillanatra közelebb lépett,mintha aggódna.Nagyon furcsa volt,nem is értettem a dolgot.Katherina megmutatta az összes helyet a területen,és megmutatta a határokat is,amiket soha,semmilyen körülmények között nem léphetek át.Egész jó volt ez a nap,de folyton az jár a fejemben,hogy vajon miért lehetett olyan feszült Will a szálláshelyen.

1.rész Az életem kezdete

Szép nyári nap a mai.Minden ugyanúgy történik,ahogy eddig is szokott.Úgy döntöttem,hogy elmegyek egyet sétálni a parkba,már elég régen voltam ott.Mike is velem tart,hogy egy kicsit feldobja a hangulatom.Egy kicsit meg is lepett,amikor megjelent egy piknik kosárral a kezében.Egész nap kint ültünk a parkban,és figyeltük az állatok nyüzsgését és a vidám gyerekek játszadozását.Már nyolc óra felé járhatott,és az ég is elsötétült,amikor elkezdtünk összepakolni.Talán egy jó órát sétálhattunk még a parkban,annyi mondani valónk volt még.Minden csöndes volt,ám egyszer csak olyan érzésem támadt,mintha valaki figyelne.Mike közelebb lépett az egyik bokorhoz,amiből azon nyomban egy ember ugrott ki,és megharapta a nyakát.Én csak sikítoztam,azt se tudtam,hogy mit tegyek.Pár pillanat múlva Mike már ott feküdt a földön,az ijesztőember pedig elkezdett felém közeledni.Én megfordultam,és csak futottam,ahogy csak tudtam.Hamar utolért,így előrántottam a farzsebemben lévő bicskámat és elkezdtem hadonászni felé.Ő csak kinevetett,mintha ez játék lenne.Odasuhant hozzám,és megragadta a nyakam.Már majdnem megharapott,amikor a hátam mögül valaki kiabálni kezdett.

-Engedd el,vagy megbánod Jason!

-Soha!Éhes vagyok.

-Azt mondtam,engedd el!

Pár pillanat alatt ott termett a férfi mellett és a kezét kitépte a helyéről.Én már majdnem elájultam ijedtemben.Az ijesztő férfi csak vicsorgott a titokzatos alakra,aki egy pillanat alatt egy karóval szíven szúrta,majd felgyújtotta.Utána odarohant hozzám,és felvett a karjaiba.

-Jól vagy?

-Igen.

-Mi a neved?

-Elisabeth vagyok.

-Jó,most elviszlek egy biztonságos helyre.

-Hé,és mi a te neved?

-William.

Ezt a nevet örökre megjegyzem.Jó erősen megkapaszkodtam a nyakában,ő pedig szélsebesen futva elvitt egy hatalmas házba,a város külső részére.Bekopogott az ajtón,és egy kedves nő nyitott ajtót.Mikor megláttam Willt,azonnal behívott.A konyhában egy férfi állt,aki éppen főzött.

-Már vártunk.Azt hittük,hogy valami gond akadt.

-Nem,semmi gond nem volt.Sajnos a fiú meghalt.Későn érkeztem.

-Ne gyötörd magad.Legalább ő megmenekült.

-Itt fogok lakni?

-Igen szívem.Mi fogunk vigyázni rád.Én Alice vagyok,ő pedig Matt.Will vidd fel,és fektesd le aludni.Reggel majd elmesélünk neki mindent.

Felcipelt az emeletre,és az egyik szobában lefektetett.Én azon nyomban álomba merültem,nagyon kimerült voltam.Nagyon féltem,hogy mi lesz velem,és folyton csak Will járt a fejemben.